Csapjunk a lovak közé
2011 június 7. | Szerző: furian |
Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy imádom a gyerekeimet és a feleségemet, bármit megtennék értük. A családom áll az első helyen, az ő boldogságuk mindennél fontosabb, de vannak pillanatok, amikor elhatalmasodik rajtam a düh, a keserűség vagy a bosszússág és kicsit más szemszögből látom a dolgokat. Arra gondoltam, hogy megpróbálom kimérgelődni magam írásban, közben talán egy-egy kérdést sikerül más szemszögből is megvilágítanom, ezzel segítve a hasonló helyzetben toporgó sorstárasaknak vagy az érintett feleknek. Minél jobban felbosszantanak, annál több bejegyzés fog születni. A rövid felvezetés végén ismét hangsúlyozom, hogy imádom a hozzámtartozóimat és ezt valószínűleg még nagyon sokszor fogom említeni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Az tök jó, hogy képes vagy arra, hogy nemcsak a saját szemszögedből vizsgálod a dolgokat. De éppen akkor, amikor dühös vagy? Általában épp azért vagyunk dühösek, mert nem látunk tovább az orrunknál, vagyis nem tudunk más nézőpontból vizsgálódni. Kíváncsi vagyok…
Igen, rendszerint dühösen nehéz objektíven látni a dolgokat, de nekem szerintem egész jól megy. Persze attól, hogy tudom, mint, miért csinál, attól még szívatva érzem magam, ami felbosszant. Valószínű egyébként, hogy mint a pasik többsége, önző vagyok.