Egész nap
nem volt netkapcsolatom, ez magában egy rohadt dolog a mai világban. Napközben
még oké, számtalan kétkezi munkával vagyok elmaradva, így van mit tenni, de
este már frusztráló. Délután felhívtam a jó képességű t-csoportot. Miután
elbukdácsoltam az undorító menüben a hibabejelentésig és vártam cirka 10 percet
már kaptam is egy kedves úriembert, aki persze semmiben sem tudott segíteni, de
felvette a hibát. Hurrá, erről egyébként hamarosan SMS is érkezett. Majd nem
sokkal később egy újabb, miszerint a net rendben. Ismét száguldozhattam az
infósztrádán, de nem sokáig, mert hamarosan megint beütött a gebasz. Most éppen
a 23. perce hallgatom, hogy „a munkatársunk jelentkezéséig szíves türelmüket
kérjük” és a borzalmas zenét. Gigamulti, csilliárdos nyereséggel és nem képes
felvenni annyi embert, hogy ne kelljen a birka ügyfélnek várnia reggel, délben
és este. 2011 és mint a szocializmusba azzal a különbséggel, hogy régen csak
csengette a telefonjukat az ember időtlen időkig, ma már fogadják a hívást és
az én számlámra zenélnek. És ne robbanjak fel. Pedig ma arról akartam írni,
hogy mi az alapvető probléma a nőkkel.