Beteljesületlen vágyak

2011 június 26. | Szerző: furian |

A szexhiány általában komoly bajok forrása lehet, még a szakemberek szerint is érdemes megoldani ezt a problémát, de elég nehéz, legalábbis nekem annak tűnik. A nejemmel sose voltunk azok a minden pillanatban egymásnak esősek, de már a kezdetek kezdetén gyorsan összecsiszolódtunk, ebben a témában is hasonló a gondolkodásunk és amit szeretnénk, rendszerint megkapjuk a másiktól. Fiatal éveim során szereztem bőven tapasztalatot ahhoz, hogy tudjam, piszok szerencsés vagyok.

Az átlaghoz képest nem tudom, milyen ritkán szeretkezünk, ez azért van, mert nem tudom, milyen az átlag. Azt vettem észre, hogy ebben a kérdésben korra, nemre való tekintet nélkül, szeretnek lódítani az emberek vagy inkább szégyellik bevallani az igazat. A barátaimmal valahogy nem beszéljük ki a szexuális életünket, valahogy nincs rá igényünk. A témát csak egy haverral szoktam érinteni, ő egyszer azt mondta, hogy „én öt év után is minden nap megdöntöm a Mónit, de minimum kétnaponta”. Én maximum a sörösüveget döntöm meg minden nap, de az asszonyt biztosan nem. Nálunk a ciklus olyan heti, kétheti egy alkalomra állt be, évekig jól elvoltunk így, de aztán megszületett első gyermekünk. Kicsit frusztráló volt a tudat, hogy a mázas, véres, trutyis csöppség onnan bújt elő, ahol apa élvezkedni szokott. Hosszú idő volt a regenerálódás, anyának és apának egyaránt. Az új családtaggal egyben új akadályok érkeztek, amelyek erősen megritkították a kettesben töltött, intim pillanatokat. Persze a nejem mellei tisztességes méretben pompáztak, azonban minden nap láttam őket vagy tucatszor és ha valami képes megölni az ágyéktáji bizsergéssel egybekötött érdeklődést, az a folyamatossá vált látvány és a szoptatós melltartó. Ráadásul a dinnyék – teljesen természetesen – elvesztették érzékenységüket és átálltak tápszerautomata üzemmódba, a szexuális életünk szempontjából kizárólag látványelemként funkcionáltak a továbbiakban. Szóval a szülés után hónapokig nem kívántuk az intim együttléteket, de aztán kicsit élénkült a figyelmünk egymás iránt. Nehéz volt találni olyan pillanatokat, amikor anya nem volt fáradt, mindkettőnknek megvolt hozzá a hangulat és a picurka édesdeden szuszókált. Ilyen alkalom tulajdonképpen fényévente egyszer akadt. Persze pasiként azért vannak igényei az embernek és ha nem akar félrelépni, akkor marad a Spacey módszer. Aki nem tudja miről beszélek, az nézze meg az Amerikai szépség című film elejét. 

Gondoltam idővel majd minden jobb lesz, a gyerkőc növöget, nem kell majd minden pillanatban szemmel tartani, a nejem kipihentebb lesz és szépen visszaállunk a megszokott kerékvágásba, de nem. Elég problémázós, aggódós szülők vagyunk, így már az is feszélyezett minket, hogy a gyerek bármikor bejöhet, ha felébred, az ajtót pedig csak nem zárhatjuk be. Aztán, amikor már nem szopizott, szépen lassan bevezettük, hogy egyszer-egyszer a nagyszülőknél aludt. Elérkezett a Kánaán, csak az a baj, hogy az előző pár mondatommal éveket karoltam át. Kicsit esetlenül, időnként bénázva próbáltuk újra felvenni a fonalat, de az átlagosan havi egy alkalomnál többre nem telt, ráadásul még szinte vissza sem kaptam a cickókat, amikor megint megjelent a másodi csík a terhességi teszten. Hajtottunk rá, nem a véletlen műve volt, de nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan összejön. Minden kezdődött újra. A történetben elérkeztem napjainkig. Anya még fáradtabb, időpontot még nehezebb találni. Sikerült tisztázni azt is, hogy kívánjuk egymást, csak valahogy mindig rossz az időzítés. Didkók ismét hatalmasok (a két gyermek közötti szünetben, amikor visszakaptam őket, azért eléggé leeresztettek) és megint előkerültek a szoptatós melltartók. Kedvesem szépem rászokott arra, hogy napközben, a legváratlanabb pillanatokban megkérdezi, hogy: sex? Aztán kezdtem magam rosszul érezni, hogy mindig nemet mondok. Elgondolkodtam, lehet, hogy én vagyok az, aki szabotálja a szexuális életünket? Persze nem, ez azonnal kiderült, amikor minden ilyen alkalommal rávágtam, hogy rendben.

Mostanság már alakul valami, igaz nemrégiben volt olyan pillanat, amikor az sem érdekelt, hogy durva bozótost találok a sivatagi lanka helyett odalent és esetleg meglep minket a gyerek. Ettől függetlenül ennyi együtt töltött év után nem könnyű vágyat ébreszteni a másikban, és a „szexeljünk?” kérdés, az rohadtul nem elég. A szekrényben legalább félt tucat durván szexis fehérnemű várja, hogy végre felvegye a kedvesem, vannak olyan darabok, amik még sosem voltak bevetésen. Csak fel kell húzni valamelyiket és apa azonnal beindul, ez így működik. Már többször említettem, de fáradtan, nyúzottan, lestrapáltan nehéz bármit is csinálni.  Ráadásul még nem láttam kőbe vésve, hogy kezdésnek csak a pasi nyúlhat a nőhöz, ha fordítva történik, akkor sem fog atomjaira hullni a világ. Régen mondták nekem a nagyok, hogy ha valamit akarsz, vedd el. Jelen esetben kiegészíteném, annyival, hogy fogd meg és vedd el.