A gyenge férfi

2011 június 22. | Szerző: furian

Túl vagyunk az első idei nyaraláson,
köszönhetően egy barátomnak, aki felajánlotta a nem használt házát a Mátrában.
Lecsaptunk a lehetőségre, kellett már valami változás mindenkinek a családban.
A hét hamar elröppent, s bár voltak fenntartásaim, egész jól éreztük magunkat.
Net persze csak korlátozottan volt, lassan vánszorogtak az adatok, de
szerencsére elvonási tünetek csak mérsékelten jelentkeztek nálam. Sokat
csavarogtunk, nagyobbik gyermekem talált magának barátnőt a szomszédba,
fenséges bográcsgulyást rittyentettünk, erdő, patak, vízesés, szóval minden
adott volt az idillhez. Éppen ezért nem is bosszankodtam, így pedig nehéz lenne
dühből írni. Az a baj, hogy abban a pillanatban, amikor felmegy bennem a pumpa,
a fejemben azonnal összeállnak a kegyetlen és ütős mondatok, de amikor
lehiggadok, valahogy elvesztik az élüket. Nehéz dühös posztot írni indulat
nélkül.

Na, de ne szaporítsam feleslegesen itt a
szót, nézzünk valami érdekesebbet. Egyik ismerősöm nemrégiben elhagyta a
feleségét és két gyermekét egy 21 éves, csinos csajért, aki viszonylag
könnyedén magába bolondította. Feltételezem, mindennapos történet, a pasi egy
oltári mocsok és akár pontot is tehetnénk a történet végére. Azonban talán
érdemes mégis kicsit körbetoporogni a témát. A srác, aki egyébként a 40-hez
közelít szerintem is gané, ezt szeretném leszögezni már az elején, de bizonyos
tekintetben megértem. A neje volt az első vagy maximum a második csaja az
életbe és közel 20 évet húztak le együtt. A lány felnézett rá mindenben,
megtett érte szinte mindent, igaz azért okosan befolyásolt az igényei szerint.
Itt most nem nercbundára kell gondolni, hanem például arra, hogy a srác
kategorikusan kijelentett, nem akar második gyereket, aztán másfél évvel később
mégis kerekedett a felesége pocakja. Szóval a lány általában szép lassan elérte,
amit akart. A gyerek viszont az évek alatt észrevétlenül besokallt. Az egy
dolog, hogy nem normális elvárásai vannak szinte minden téren, plusz
elkényeztetett, finoman szólva is paraszt, de a saját értékrendje szerint egy
szekérderék dolog nem úgy zajlott, ahogy elképzelte és nagyon sok minden zavarta.
A lépésbe biztosan belejátszott az is, hogy első gyermeke borzasztóan
öntörvényű, nehezen kezelhető, rengeteget nyűglődtek vele idáig a szülők.
Szóval a pontos okokat sajnos nem tudom, de a srác dobbantott. Elmondták neki
többen, hogy meg fogja bánni, a fiatal pipi dobni fogja, még az is lehet, hogy
könyörögni fog az egyébként csinos, okos és alázatos exének, hogy fogadja
vissza. Azt mondta, hogy ez mind elképzelhető, de most olyan boldog, mint még
sosem volt és nem tudja meddig tart ez az időszak, de igyekszik kiélvezni
minden percét. Önző? Maximálisan. A problémákat a háta mögött hagyva fejest
ugrott az élvezetekbe. Hányszor fordult meg nekem is a fejemben ugyanez és
gondolom nők és pasik millióinak szintén. A neje később megkérdezett, hogy
szerintem megtarthatta-e volna valahogy a srácot, de nemleges választ kellett
adnom. Szerintem annak ellenére, hogy sokan eljátszunk a „szabadság”
gondolatával, nagyobb bennünk a felelősségtudat. Legalábbis jelen pillanatban úgy
érzem, hogy nem tudnék a lányaimnak rosszat tenni, márpedig, ha apa lecseréli
anyut, az semmiképpen sem jó. Pedig lehetőségem lenne rá, ami engem lep meg a
legjobban, de erről majd később. A csalfa férjre visszatérve pedig egyértelmű,
hogy gyenge jellem, nem vagy csak véres verejték árán változtatható meg, de a
hosszú távú eredményesség akkor is kérdéses. Kár vele vesződni, nyitni kell az
új felé, tanácsoltam, de nem szabad elfelejteni, hogy a pasik zöme önző,
egyszerűen így vagyunk összerakva. Persze általában lehet, finomítani,
idomítani, de egyenlő tehervállalásra nem nagyon szabad számítani.

Csapjunk a lovak közé

2011 június 7. | Szerző: furian

Mindenek előtt le kell szögeznem, hogy imádom a gyerekeimet és a feleségemet, bármit megtennék értük. A családom áll az első helyen, az ő boldogságuk mindennél fontosabb, de vannak pillanatok, amikor elhatalmasodik rajtam a düh, a keserűség vagy a bosszússág és kicsit más szemszögből látom a dolgokat. Arra gondoltam, hogy megpróbálom kimérgelődni magam írásban, közben talán egy-egy kérdést sikerül más szemszögből is megvilágítanom, ezzel segítve a hasonló helyzetben toporgó sorstárasaknak vagy az érintett feleknek. Minél jobban felbosszantanak, annál több bejegyzés fog születni. A rövid felvezetés végén ismét hangsúlyozom, hogy imádom a hozzámtartozóimat és ezt valószínűleg még nagyon sokszor fogom említeni.